Erényeik elismerése ellenére is azt kell mondjam, hogy a címmel kiválóan harmonizáló borítóba csomagolt muzsika első hallásra nem igazán talált utat hozzám. Túlságosan borult és... hm, túlságosan érződik rajta a Pain of Salvation hatása. Ami talán érthető is, bár ez már előző lemezük kapcsán is sok helyütt előkerült, hiszen azt Kristoffer Gildenlöw bőgőzte fel. És itt be is zárult a kör, noha az is nyilvánvaló, hogy olyan bandák is kedvenceik között szerepelnek, mint a Porcupine Tree, vagy a kései Opeth. Sok-sok váltás, ezernyi apró rezdülés kíséri minden egyes mozdulatukat, finoman megcsavarva, néhol már a disszonancia határait feszegetve, noha a dallamok és harmóniák legalább ennyire fontos szerepet játszanak az összképben...
 

Abban az összképben, amely megértéséhez egészen mélyre kell visszaásni, pontosabban a '70-es évek progresszív zenéihez. A Hammond orgonával vastagon díszített nótákban blues hatások is tetten érhetők, a hangulatos, mégis picit sötét tónusú zene még hangzásában is a hőskort idézi. Ami talán nem véletlen, mert ha hinni lehet az információnak, akkor az anyagot élőben rögzítették a stúdióban, gondolom ezen azt értik, hogy egyben, nem pedig hangszerenként külön játszották fel. De őszintén szólva ez az organikus sound passzol igazán a zenéhez és az egyéni hangszeres teljesítmények sem maradnak rejtve. Ekkehard Meister billentyűs futamai igen fontos részét képezik a zenének, ahogy a nagy elánnal dolgozó és igazán fifikás alapokat hozó ritmusszekció is topon van, a két gitáros viszont mintha csak másodhegedűs szerepre lenne kárhoztatva mögöttük... Ami azért is furcsa, mert korábban Maik innovatív játékáról több helyütt is elismerően szóltak, ez most némiképp a háttérben marad. Ma már annyira nem szokatlan, hogy az énekes egyben dobos is, vagy fordítva, de az tuti, hogy Nico igazán változatos énektémákat hoz. Kivétel és egyben negatívum, amikor fejhangon sikoltozik, mint akinek a golyóin ugrálnak, „legjobb” példa erre a That Is Why They All Hate You in Hell... Nos, elég sok mindent tudok tolerálni, ez azonban már túlmegy nálam a tűréshatáron és az egyik fő oka, hogy nehezen tudok ráhangolódni a zenére. Pedig egészen érdekes darabok is akadnak itt, mint például a Ghost, vagy a majd' negyed órás Antipole.

PoS rajongóknak eleve ajánlott egy tesztelésre, minden bizonnyal nem fognak kardjukba dőlni e közel órányi játékidővel bíró lemez hallatán, ellenben sokáig lehet beborulva elemezgetni. Nekem ettől függetlenül nehezen veszi be a gyomrom ezt a keszekusza szálakból font varázslatot. Érdeklődők a Lethal Conflict webshopjából is magukévá tehetik mindösszesen 1890 Ft. + pkg ellenében.

7,5/10